Gondozási Szükséglet Vizsgálat

Alapítványunk a Szociális és Munkaügyi Intézet megbízásából részt vett a Gondozási Szükséglet Vizsgálattal foglalkozó rendelet hatásának vizsgálatában, különös tekintettel a házisegítségnyújtás és az idősotthoni ellátás működési területén bekövetkező változásokra. 

A Gondozási Szükséglet Vizsgálat (GSZV) bevezetésének hatása nem mutatható ki a Házi Segítségnyújtás (HSG) szolgáltatást illetően. Ennek valószínűleg az a legfőbb oka, hogy az ellátottak nem a szakértői bizottság által megállapított gondozási szükségletük, hanem díjfizetési hajlandóságuk alapján vesznek részt a szolgáltatásban.
A kliens - interjú keretén belül is tetten érhető volt ez a folyamat.
Nincsen gondozóház a kistérségben, valamint nem várólistás a HSG szolgáltatás. Az ellátottak száma a vizsgált időszakban enyhe növekedést mutatott, azonban ellátásuk még a gondozószemélyzet létszámának stagnálása mellett is megoldott. (ld. a tanulmány 1. mellékletét)

A GSZV idősotthoni ellátásra gyakorolt hatását illetően elmondható, hogy a GSZV-t követően jelentősen megnövekedett a bekerülők ápolási igénye. Ennek a szolgáltatás finanszírozhatóságára is hatása van; több gyógyászati segédeszköz és gyógyszer-költséget kell kigazdálkodnia az intézményeknek, jelentősen növekedtek a vizsgált intézmények szállítási költségei is. A jövedelemhez kötött sávos normatíva nem képes reagálni ezekre a változásokra, és a térítési díjakban sem lehet őket teljes mértékben érvényesíteni. Az ellátott személyek száma a tartós bentlakást nyújtó intézményekben Encs térségében stagnált, mindkét vizsgált intézmény teljes kapacitással működik. A várólista valamelyest csökkent a vizsgált időszakban, azonban jelentős változás itt sem mutatható ki.

A szolgáltatásban dolgozók száma stagnált, illetve az encsi idősek otthonában csökkent (ld. 2. Melléklet). A megnövekedett feladatok ellenére nem történt bővítés ebben a tekintetben, aminek elsősorban pénzügyi okai vannak: az intézmények nem tudnak új státuszt kigazdálkodni bevételeikből. Ezzel párhuzamosan azonban a munkatársak képzettsége növekedett (kivéve Encsen); ami arra utal, hogy a meglévő humánerőforrás fejlesztésével reagálnak az intézmények a változásokra.

Azt a jogalkotói célkitűzést, amely alapján a költséghatékonyság javítása érdekében növelni kell az alapszolgáltatásokban ellátottak számát, párhuzamosan csökkenteni kell az idősotthonokban ellátottak számát csak részben látjuk megvalósulni Encs térségében. A HSG ellátottjainak számában nem figyelhető meg jelentős növekedés. Ezzel párhuzamosan a hejcei bentlakásos intézmény várólistája jelentős mértékben apadt, 11 főről 2 főre csökkent a vizsgált időszak tekintetében (ld. 3. Melléklet); viszont az encsi idősek otthona várólistájában nem állt be jelentős változás.

A HSG normatíva megemelésétől várt színvonal-növekedés; ellátotti szám – növekedés; illetve a munkatársak számát illetően változás nem figyelhető meg. Szintén nem mutatható ki a térségben, hogy teljesülne az a jogalkotói szándék, amely keretében a szociálisan legrászorultabbak kell, hogy bekerüljenek az idősek otthonába.

A szakmailag nem megalapozott ellátási többletigények visszaszorítása megtörtént, amennyiben az idősotthoni szolgáltatásba bekerülők egészségi állapota, önellátási képessége jelentős mértékben romlott a GSZV bevezetése után.

A sávos normatíva bevezetése, illetve a térítési díj-plafon meghatározása a HSG keretében a térítési díj csökkenését eredményezte Encs kistérségben, azonban az idősotthoni finanszírozásban nem képes a sávos normatíva reagálni az átalakuló – megnövekedett gondozási-ápolási feladatokból fakadó forrásszükségletekre.

Esettanulmányokat készítettünk városokban, kistérségekben, mely a csatolt pdf file-ben olvasható.